Újabb OKK-os könyv, aminek örömére azt hiszem, újabb kategóriával  örvendeztetem meg magam... A könyvvel magával viszont Csenga örvendeztetett meg, amiért nagyon hálás vagyok. Köszönöm!

Harriet és David konzervatív házaspár, akik a családtagok fejcsóválása ellenére makacsul vágynak nagycsaládra. Számukra is meglepő módon ez az álmuk igen hamar valóra válni látszik. Szert tesznek egy anyagi lehetőségeikhez mérten igen nagy házra; egyik gyermek születése követi a másikat, és arra eszmélnek, hogy négy gyerekes házaspárként óriási családi összejöveteleket tartanak. Már-már irigylésre méltóan élnek, a tágabb család is kezdi lassan hinni, létezhet ilyen fajta boldogság, amikor -minden óvatosság ellenére- kiderül, az ötödik gyermek is úton van. Ez a várandósság azonban kezdettől  fogva terhet jelent Harrietnek, a túl élénk magzat szinte parazitaként szállja meg az asszony testét, és a szülés sem okoz enyhülést. A babáról kezdettől fogva látszik, más mint a többi; ha meglátják, elhallgatnak az emberek, riadt szemváltások követik egymást. Az idilli kép lassan elhomályosul és helyét nyomasztó mindennapok veszik át.

Nagyon tetszett a könyv. Azt hiszem régóta vágytam egy ilyen olvasmány-élményre. A borítótól kezdve, az első szótól az utolsó betűig tökéletesnek találtam! Lessing jól leírja, hogyan vész el az egészséges gyerekek jelentősége, fontossága, személyisége a beteg gyermek árnyékában. Az első húsz oldal során szinte az összes többi gyermek világra jön, fél mondat, ha adatik nekik. A bizarr, az idegen,  ijesztő ötödik gyerek, Ben tölti ki kb. a maradék 220 oldalt. Mégis teljesen értjük az anya viselkedését, az ő helyében mi is így tennénk. Viszont érdekes volt olvasni (tudooom, ez egy fiktív történet...), mennyire nem vállalta egy szakember sem magára, hogy a gyereket igazán kivizsgálja, nevén nevezze  vagy kezelje. A mai világban a szülők általában arra panaszkodnak, milyen hamar aggatnak gyermekükre egy-egy diagnózist, aminek nyilván megvan az előnye (amit ismerünk, azon tudunk segíteni), és megvan a hátránya is (előítéletek). Itt nehezen derült ki, miért ódzkodtak annyira, hogy kimondják, ez a gyerek, ha nem is beteg, de semmiképpen sem átlagos. Ezáltal bűntudattal teli,szinte száműzetés-szerű életre, magányos rágódásra ítélik az anyát. Bár mondhatnánk, hogy igazi befejezése nem volt a történetnek, de nem mondjuk. Sejteni lehet mindent...

Egy nagy 6-os!

Többiek véleménye:

Amadea

Dün

2009. 06. 20., stippistop
× kortárs × szépirodalom × kölcsönbe × OKK

Az e-mail cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:

E-mail cím:

Honlap:

Milyen nap van ma?